Az én történetem sem túl bonyolult. Első találkozásunk egy fotoarénás összejövetel volt, ahol a messziről jött ember a háborús fotós emlékeiről mesélt, hóna alatt a friss egyiptomi albumokkal, amit akciós áron csak most...
Nyilván hatalmas hatással van a körülötte lévőkre, így rám is. Beszervező technikája mesteri, hatalmas tervek, milliónyi korábbi kaland. Persze az ember ha jobban megkapargatná a kezdetekkor a felszínt, nem ragadja magával a lendület olyan gyorsan (ha jól látom pont ebben segít ez a blog).
A találkozókon, beszélgetések során körvonalazódott a Kairó könyv után egy szíriai utazás is. Már előre leszervezve a könyvkiadás, a nyomda csak az ő anyagára vár, a képeket meg kell csinálni, csak kimennek (szintén Nórával, mint Kairó esetében) és megvan a következő... ráadásul még további könyvekre is megbízást kapott X-től és Y-tól
A kávéházakban élő kalandor újságíró/felfedező mintaképe (pontosabban ezekről mintázta magát, de ez a kezdeti lelkesedés közben nehezen derül ki).
Természetesen közös tervek is voltak: mint a korábbi bejegyzésben olvashattátok, tőlem is kért bogArt fotókat, melyek érdekes módon nem jelentek meg az ígért helyen ilyen-olyan indokokkal. A nembulvar.hu-ra is szervezett valamit, oda újabb képeket akart tőlem, de ott már időben Szíria után voltunk és jóval óvatosabb lettem.
Szíria
A Kairó könyv bemutató vetítése a Vistában volt, a terem megtelt, jó hangulatú beszélgetés és az ismerős sztorizgatás követte az eseményt. BogArt akkor vázolta fel a szíriai terveket és akkor mesélte el nekem hogy az utazáshoz támogatókat keres a hazai arab közösség tagjai között. Ahogy teltek-múltak a hetek és egyre közelebb jött az indulás időpontja egyre érdekesebbé vált a helyzet: felszerelése nem volt csak a filmes masina amivel Egyiptomban dolgozott, de az ott is körülményesnek bizonyult, és hát akart ő venni felszerelést, de a támogatói pénzek még lassan érkeznek (közben a nyomda csak az ő anyagára vár)... Felajánlottam a felszerelésemet, azzal gyakorlatilag gond nélkül végig lehet fotózni egy ilyen utat. Az utolsó utáni pillanatban (az indulás előtti napon!) kiderült, hogy a kinti szállásra/ellátásra sincs meg a pénz, így az egész dőlhet – ekkor felhajtottam egy nagyobb összeget is, csak hogy ne akkor fuccsoljon be a történet.
Nórával kimentek, kint voltak (elfelejtettek jelentkezni) majd hazajöttek – és innentől kezdődtek az érdekes dolgok.
A képek fele hazaérkezéskor azonnal megsemmisült (érdekes módon pont Nóra képei, pont az átmásolás közben pont vírusos pendrive-ra...). Én ne legyek türelmetlen, pucolják a felszerelésemet, mert ugye sivatagban is fotóztak és véletlen se legyen semmi baja, bogArt ismer valakit a Kamera Kft-nél és ott szakemberek nézik át szívességből.
A nyomda – mire visszaértek – türelmetlen lett és már nem lesz ebből könyv.
A kölcsönpénz sehol.
Az azóta kiderült infók alapján: soha nem is volt nyomda, semmi alapja nem volt a könyvnek, csak Nóra előtt akart villantani (utazásukban egy hét nyaralás is volt). Semmi pénze nem volt az útra, a felszerelésemet pedig nem véletlenül nem kaptam vissza. Megszorult anyagilag és P.Attilánál ez annyit tesz, hogy a kölcsön felszerelést (Canon 40d, 3-4 L-es lencse + vaku + egyéb) beadja zaciba. Igen, fogta magát ez a kedves ember és az egészet zálogba adta.
Természetesen korábban velem is eljátszotta, hogy szakmabelitől minőségi fotós felszerelést tud szerezni nekem, de hát valahogy sosem jött össze a dolog.
Nagyjából 4 hónapomba, rengeteg telefonomba és "hatékony meggyőzésembe" került, míg visszakaptam a felszerelésemet (gépváz megütve, a felpattanó vaku nem működött, a festék és alatta a fémfelület sérült, a gép és a markolat között a sivatag homokja... ) és még kb 2 hónapba míg részletekben visszakaptam a pénzt is – kellően sok részletben.
Abba már bele sem gondolok mennyi ki nem fizetett de ledolgozott munkám volt, milyen költségekkel, amik eltűntek a P.A-féle süllyesztőben és azokat hova használhatta fel... A leggusztustalanabb pont úgyis az marad, hogy az úthoz kölcsönadott felszerelést képes volt zálogba adni és utána még ő üvöltözött velem a telefonban, hogy ne türelmetlenkedjek ha vissza akarom kapni.
Mesélhetnék még arról is hogyan született a Kismesterek (megint csak lenyúlta más munkáját) vagy hogyan kavart a közel-keleten egy dokufilm kedvéért (ott felszerelést nyúlt le) de ez már legyen más története.
Azóta csak a ning-es átverés a FotoKing-es lopások és a blog miatt hallottam róla, de tényleg óva intenék mindenkit attól, hogy bármilyen üzleti viszonyba kerüljön vele. Ez a gusztustalan stílusú féreg semmitől nem riad vissza, lop, hazudik és még ő kéri ki magának ha ezt a szemére vetik.
Peremiczky Attila
Üdv
Péter
---------------------------------------------------
az oldal indulásáról
itt olvashatsz
