2010. december 6., hétfő

alketr története (az eredeti a kommentek között)

És íme az én történetem: Peremiczky Attila

Nekem is úgy mutatta magát, mint akivel a kegyetlen élet és mások gonoszsága bánt el mindig, azért megy ilyen rosszul a sora, mint aki maga egy áldozat, nem tettes! Ő mindenkinek segíteni akar - látszólag. Valójában pedig csak mások hátán megélni, napról-napra, kisebb-nagyobb hazugságokkal pénzhez jutni vagy bármihez, ami pénzzé tehető. Nem számít, milyen hazugságok, hazugságfolyamok árán. Nekem is nagylelkűen felajánlotta a segítségét, hogy szerez egy használt cuccot. A szemem láttára hívott fel valakit, aki állítólag követelte, hogy azonnal döntsek, melyik gépet akarnám, mert nem sokáig lesz meg egyik sem. Nem kértem akkor semmit. Később bogART felhívott, hogy van másik gép, mehetek érte, ha kell, vigyem a pénzt. Aztán kiderült, nincs nála a gép, de még aznap elhozza nekem. Ezt később még sokszor eljátszotta, mindannyiszor előadott valami ürügyet (netán egy szívfacsaró történetet), hogy most éppen miért nem tudja odaadni a cuccomat. Meg miért is volt teljesen elérhetetlen a beígért találkozók, átadások idején... Rövidesen egyre erősebben kételkedtem, hogy egyáltalán van-e bármilyen gép, de mikor ezt többször is felvetettem, durván ledorongolt, hogy merészelek kételkedni benne, és vigyem már el tőle végre a gépemet, mert neki nincs kedve örökké tárolni.

Az én tapasztalatom:
BogART nem ART, hanem egy gerinctelen, öntelt féreg.
Egy szavát sem szabad elhinni.

BogART élete gyakorlatilag szüntelen bujkálás a sok gátlástalanul kihasznált és átvert áldozat elől! Akit még nem vert át az ismerősei közül, előbb vagy utóbb átveri, vagy legalábbis megkísérli. Éppen ezt megakadályozandó jött létre ez a blog. Remélem, minél többen olvassák majd.

--------------------------------------
az oldal indulásáról itt olvashatsz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése